Il-14 események Magyarországon III. – Az elfeledett katasztrófa
Az ember azt gondolná, amióta eszmélni kezdett, emlékezik a dolgokra. Harmadikos gimnazista lehettem, amikor az esemény történt, de egyáltalán nem emlékszem rá. Akkoriban is olvastam az újságokat, mégsem jut eszembe egyetlen rövid cikk sem. A rádiót is hallgattuk, sőt akkoriban már televíziót is néztünk, de nem rémlik, hogy egy akkori híradó- képen láttam, vagy hogy a napi hírek említették volna.
Ezerkilencszázhatvan három nyarán egy rettenetes katasztrófa történt Magyarországon, de mára már senki sem akar tudni róla.
Ez év január végén felhívott egy volt kollégám, és az engedélyemet kérte, hogy egy érdeklődőnek megadhassa a számomat. Mint elmondta, az illető egy polgári katasztrófa nyomait keresi. így jutott el a hatósághoz, ahol – reménye szerint – pontos adatokhoz juthat. Sajnos, hiába. Talán én segíthetek.
Rövidesen csengett a telefon, és az ismeretlen egy, a hatvanas évek elején lezuhant gép után érdeklődött. Annyit tudott, hogy a katasztrófa Békéssámson melleti történt 1963. június 16-án, és a gép minden utasa és a személyzet is életét vesztette. Furcsa módon a faluban senki sem akar emlékezni a történtekre, sokan szinte bezárkóztak, amikor kérdezősködni kezdett.
Sajnálattal válaszoltam, hogy én a hatóságnál a kisgépes eseményekkel foglalkoztam, a nagygépesek közül csak azokra emlékszem, amelyek megtörténtekor már ott dolgoztam, de azok részleteiről sem tudok sokat. Az említett katasztrófa a polgári hatóság operatív részének 1973-as megalakulása előtt tíz évvel történt, és erről az időszakról semmilyen feljegyzésem nincs.
Köblös úr – időközben bemutatkoztunk egymásnak – akkor még kisgyerek volt. és arra gondolt. hogy az akkori eseményeket a helység ön- kormányzata egy emlékművön megörökíthetné. Ehhez az események pontosabb ismeretére, az esetleges rokonok felkutatására és a gép néhány darabjára lenne szüksége.
Arra gondoltam, ha már adatokkal nem segíthetek. megpróbálom ‘rámozdítani’ a roncskutatókat. Sok reményem nem volt. mi inkább a háborús maradványok felkutatásával foglalkozunk, ki tujdja, érdekli-e ez az úgy a társaságot. Figyelmeztettem is Köblös urat. hogy sok reményt ne fűzzön ahhoz, hogy roncsdarabokat találnak. 1963-ban már felelős személyek végezték egy meghatározott rendszer szerint a vizsgálatokat, amelyekbe szakértőket is bevontak. A roncsokat egészen biztosan összegyűjtötték és elszállították a baleset színhelyéről. Talán néhány kicsiny lemezdarab ha maradhatott a talajban.
Mégis izgatott a dolog, és telefonálgatni kezdtem. A polgári repüléssel foglalkozó kollégák nem is hallottak az eseményről. Már csaknem feladtam. amikor dr. Moys Péter fontos adatokkal szolgált.
Tisztelt Köblös úr !
Még a tegnapi napon a következőket tudtam meg az Ön által kutatott repülőgépről:
Az ll-14-es típusú repülőgép a Tarom különjárata volt, Brémából tartott Bukarestbe egy aradi technikai leszállást tervezve (gondolom, tankolni akart). A műszaki hibát már Budapest előtt jelezték, de ott valamiért nem akartak leszállni. A gép közben égni kezdett, és – ahogyan Ön is emlékezett – a szárnya levált. maid lezuhant. Mondták a pilóta nevét is. de a telefon idején kocsiban ültem, és nem tudtam felírni. Amennyiben érdekli, megkérdezem. A gép lajstromjele YR-ILL volt.
Üdvözlettel: Punka György (2008. 02. 01 .,09 óra 22 perc)
A lajstromjel alapján az interneten már tovább kutathattam. Megtaláltam, hogy az YR-ILL Münchenből szállt fel,hogy német utasokat vigyen Constancába. A román tengerpartra. Az II-14P típusú repülőgépet az NDK-ban készítették, gyári száma 14803072 volt. A békéssámsoni eseményben harmincegy utas vesztette életét. A szovjet konstrukciójú, rövid hatótávolságú, alsószámyas, dugattyús motoros utasszállító repülőgép, amely az ll-12-es továbbfejlesztett változata volt. 1950. szeptember 20-án szállt fel először. Korszerűsítették a motortípust, s így a gép már egy motorral is biztosan repülhetett. Új jégtelenítő rendszert szereltek be. és számos aerodinamikai módosítást is végrehajtottak. Az ll-14-es megnagyobbított változata az 11-14M 1955-ben jelent meg az Aeroflot vonalain. A 18-36 utast szállító gépet ötfős személyzet szolgálta ki. A gép két egyenként 1397 kW teljesítményű AS-82T Szvecsov típusú kétsoros, léghűtéses csillagmotort kapott. A repülőgépet a szovjetek mellett a csehszlovák Avia gyár Avia 14-es típusjellel (120 db) és az NDK-beli Dresdner Flugzeugbau változatlan II—14-es jellel (80 db) licencben is gyártotta. Az eredeti típusból a Szovjetunió 30-as és 36-os számú repülőgépgyáraiban 700 darabot gyártottak. Típusváltozatai P, M. T. D. Super Avia 14, Avia 14 FG. Polar (sítalpakkal szerelt). Az II—14-es számos országban. így hazánkban is menetrend szerint repült.
Az ASN aircraft accident description oldalon az alábbiakat találtam:
16JUN 1963
Type: VEB14P
Operator: Tarom
Registration: YR-ILL
C/n/msn: 14803072
First flight: –
Crew: Fatalities: 4 / Occupants: 4
Passengers: Fatalities: 27 / Occupants: 27
Total: Fatalities: 31 / Occupants: 31
Airplane damage: Written off
Airplane fate: Written off (damaged beyond repair) Location: 3 km (1,9 mis) W of Békéssámson (Hungary)
Phase:En route (ENR)
Nature: Int’l Non Scheduled Passenger
Departure airport: München-Riem Airport (MUC/EDDM), Germany
Destination airport: Constanta-Kogalniceanu Airport (CND/LRCK),Romania
Narrative: Crashed between Totkomlos and Bekessamson
Tiszten Punka úr !
Határtalan örömmel tölt el minden új információi Nagyon köszönöm!
Azóta már felvettem a kapcsolatot azzal a személlyel, aki anyakönyvezte az áldozatokat. Most 92 éves a bácsi, de ragyogó szellemi frissességnek örvend. A hétvégén találkozom vele, és videóra fogom venni a beszélgetésünket. Tudom, sok energiába kerül, és nagyon sok információt kell begyűjteni, de bízom benne, hogy egy kerek történet fog összeállni belőle.
Köszönöm az eddigi segítségét is, és kérem, ha ideje engedi,.búvárkodjon” tovább a témában.
Őszinte tisztelettel:Köblös Mihály (2008. 02. ,01:09 óra 36 perc)
Tisztelt Punka úr!
Jönnek ám az információk rendesen. A Békés megyei levéltárban találtak egy 1990-ben megjelent újságcikket. A cikk írója egy megszállott gőzgépkutató… ő is épített működő makettet… A bátyja volt Békéssámsonban az az anyakönyvezető, aki annak idején anyakönyvezte az áldozatokat.
A gép típusára nem jól emlékszik, mert nem négymotoros gép volt, de hasznos információk vannak a cikkben.
Űdv: Köblös Mihály (2008. 02. 01.,12 óra 53 perc)
Mégis izgatott a dolog, és telefonálgatni kezdtem. A polgári repüléssel foglalkozó kollégák nem is hallottak az eseményről. Már csaknem feladtam. amikor dr. Moys Péter fontos adatokkal szolgált.
Tisztelt Köblös úr !
Még a tegnapi napon a következőket tudtam meg az Ón által kutatott repülőgépről:
Azll-14-es típusú repülőgép a Tarom különjárata volt, Brémából tartott Bukarestbe egy aradi technikai leszállást tervezve (gondolom, tankolni akart). A műszaki hibát már Budapest előtt jelezték, de ott valamiért nem akartak leszáHni. A gép közben égni kezdett, és – ahogyan Ön is emlékezett – a szárnya levált. maid lezuhant. Mondták a pilóta nevét is. de a telefon idején kocsiban ültem, és nem tudtam felírni. Amennyiben érdekli, megkérdezem. A gép lajstromjele YR-ILL volt.
Üdvözlettel: Punka György (2008. 02. 01 .,09 óra 22 perc)
A lajstromjel alapján az interneten már tovább kutathattam. Megtaláltam, hogy az YR-ILL Münchenből szállt fel. hogy német utasokat vigyen Constancába. a román tengerpartra. Az II-14P típusú repülőgépet az NDK-ban készítették, gyári száma 14803072 volt. A békéssámsoni eseményben harmincegy utas vesztette életét. A szovjet konstrukciójú, rövid hatótávolságú, aisószámyas, dugattyús motoros utasszállító repülőgép, amely az ll-12-es továbbfejlesztett változata volt. 1950. szeptember 20-án szállt fel először. Korszerűsítették a moíortípust, s így a gép már egy motorral is biztosan repülhetett. Új jégtelenítő rendszert szereltek be. és számos aerodinamikai módosítást is végrehajtottak. Az ll-14-es megnagyobbított változata. az 11-14M 1955-ben jelent meg az Aeroflot vonalain. A 18-36 utast szállító gépet ötfős személyzet szolgálta ki. A gép két egyenként 1397 kW teljesítményű AS-82T Szvecsov típusú kétsoros, léghűtéses csillagmotort kapott. A repülőgépet a szovjetek mellett a csehszlovák Avia gyár Avia 14-es típusjellel (120 db) és az NDK-beli Dresdner Flugzeugbau változatlan II—14-es jellel (80 db) licencben is gyártotta. Az eredeti típusból a Szovjetunió 30-as és 36-os számú repülőgépgyáraiban 700 darabot gyártottak. Típusváltozatai P, M. T. D. Super Avia 14, Avia 14 FG. Polar (sítalpakkal szerelt). Az II—14-es számos országban. így hazánkban is menetrend szerint repült.
Az ASN aircraft accident description oldalon az alábbiakat találtam:
16JUN 1963
Type: VEB14P
Operator: Tarom
Registration: YR-ILL
C/n/msn: 14803072
First flight: –
Crew: Fatalities: 4 / Occupants: 4
Passengers: Fatalities: 27 / Occupants: 27
Total: Fatalities: 31 / Occupants: 31
Airplane damage: Written off
Airplane fate: Written off (damaged beyond repair) Location: 3 km (1,9 mis) W of Békéssámson (Hungary)
Phase:En route (ENR)
Nature: Int’l Non Scheduled Passenger
Departure airport: München-Riem Airport (MUC/EDDM), Germany
Destination airport: Constanta-Kogalniceanu Airport (CND/LRCK),Romania
Narrative: Crashed between Totkomlos and Bekessamson
Tiszten Punka úr !
Határtalan örömmel tölt el minden új információi Nagyon köszönöm!
Azóta mór felvettem a kapcsolatot azzal a személlyel, aki anyakönyvezte az áldozatokat. Most 92 éves a bácsi, de ragyogó szellemi frissességnek örvend. A hétvégén találkozom vele, és videóra fogom venni a beszélgetésünket. Tudom, sok energiába kerül, és nagyon sok információt kell begyűjteni, de bízom benne, hogy egy kerek történet fog összeállni belőle.
Köszönöm az eddigi segítségét is, és kérem, ha ideje engedi,.búvárkodjon” tovább a témában.
Őszinte tisztelettel:Köblös Mihály (2008. 02. 01:09 óra 36 perc)
Tisztelt Punka úr!
Jönnek ám az információk rendesen. A Békés megyei levéltárban találtak egy 1990-ben megjelent újságcikket. A cikk írója egy megszállott gőzgépkutató… ő is épített működő makettet… A bátyja volt Bsámsonban az az anyakönyvezetö annak idején, aki anyakönyvezte az áldozatokat.A gép típusára nem jól emlékszik, mert nem négymotoros gép volt, de hasznos információk vannak a cikkben.
Űdv: Köblös Mihály (2008. 02. 01.. 12 óra 53 perc)
Az ll-14-es típus műszaki adatait – ha szükséges – megadom.
Üdvözlettel: Punka György (2008. 02.02., 13 óra 54 perc)
Az említett cikk írója IL-18-as típust említ. 34 utast és ötfőnyi személyzetet. Természetesen tévedett, de biztos, hogy mindenben? Az áldozatok száma valahogy nem egyezik. Hol 27 plusz négy, hol harmincnégy utas plusz öt fő személyzet. A roncskutatók nem nagy lelkesedéssel hallgatták az ötletet. Tóth Feri azért tavasszal beszélni akart a helybéliekkel. deőis csak arra gondolt, amire én. 1963- ban nem hagyhattak ott semmi érdemlegeset.
A kivizsgálóbizottság
Tisztelt Köblös úr !
Tegnap az alábbi üzenetet kaptam a kollégámtól: Megerősítem, hogy a Tótkomlós-Sámsonpusz- ta határában lezuhant TAROM 11-14 YR-ILL volt, Capt. Sandulescu. Brémából repült át felettünk Bukarestbe, és Aradon akart leszáltni tankolni. Félettünk még 3050 méteren volt, és Bugac után kért süllyedési engedélyt. Ez volt vele az utolsó kapcsolatunk a 125,50 MHz frekvencián. Azt hiszem, hogy a hatvanas évek közepe táján volt, de a pontos dátumra nem emlékszem. Később hallottuk, hogy már a levegőben égett, és Aradtól kért segítséget, mert vele volt már rádiókapcsolatuk. Araddal nekünk közvetlen telefonunk volt ós van is. Ha bővebb részletek is érdekelnek, megpróbálhatjuk megszerezni.
Érdekes, hogy a felszállási helyet és a célállomást illetően eltérés van az őáltala közöltek és a különböző linkeken találtak között.
Jó hétvégét !
Punka György
Az 11-14P rövid hatótávolságú, alsószárnyas, két dugattyús motoros utasszállító repülőgép volt.
Törzse fém, félhójszerkezetű. A szárny három főtartós, trapéz alakú, fémépítésú. egy szárnykö- zépböl és két leszerelhető külső szárnyrészből áll. A fékszámyak, csűrök, magassági és oldalkormányok vászonborításúak, mozgatásuk a fékszámy kivételével drótkötélvezórlóssel történt. Futóműve hárompontos, behúzható, orrkerekes. Az orrfutó hátrafelé a törzsbe, a főfutók pedig a motorgondola alatt kialakított futógondolába húzódtak vissza. A fékszárnyakat és a futóműveket hidraulikus rendszerrel mozgatták.
Emellett a futók kiengedéséhez és fékezéséhez egy biztonsági levegőrendszert is beépítettek. A szárnyak, valamint a vezérsíkok belépőélei fűthetők voltak. Hajtóműve két Szvecsov AS-82T típusú léghűtéses, négyütemű, 14 hengeres, dugattyús csillagmotor. A motorokra AV-50-es típusú négytollas, 3,8 m átmérőjű, állandó fordulatú légcsavarokat szereltek. A motor önindítóval indult. A törzs első részében volt található a kétszemélyes pilótafülke, mögöttük a rádiós és a navigátor fülkéje kapott helyet.
A gép hátsó részében alakították ki a mosdót és a hátsó csomagteret. A bejárati ajtó a gép jobb oldalán hátul helyezkedett el. A repülőgépen robotpilóta is volt, amely alkalmas volt a repülőgép magasságának és irányának megtartására, valamint emelkedésbe és süllyedésbe is vihette a gépet. A repülőgépet elektromos árammal két 6 kW teljesítményű GSZR-6000-es generátor, valamint két 24 V feszültségű savas akkumulátor látta el.
A Magyar Roncskutatók Egyesületének titkára,Magó Károly főtörzsőrmester szerencsére magáénak érezte az ügyet. Nem messze onnét. Kaszaperen született, és amikor hallott az eseményről, úgy gondolta, engedélyt kér a terület ‘megkutatására”. Véleménye megegyezett az enyémmel, mármint hogy jel van ugyan, de nemigen találunk majd ott semmit, csak apróbb darabokat.
Az önkormányzat időközben megtárgyalta az ügyet, és feltételesen döntött az emlékmű ügyében. Amennyiben valóban találnak valamit, a döntést véglegesítik. Köblös úr a Békés megyei levéltárból megkapta az agnoszkálási adatokat és az akkor felvett névsort. Hibákkal, elírásokkal tarkítva, de immár kezünkben volt az egykori utasok listája. Júniusban Kocsis István, a roncskutatók egyik legaktívabb tagja a nagy kutatódetektorral ismét a helyszínen járt. Pontosan kijelölték a helyet, és már akkor egy kasnyi lemezmaradványt kapartak ki a földből. Kemény, forró nyár volt, az egykori zuhanás területén nőtt a tavaszi árpa és a zab, de a nyár közepén már kutatható volt a learatott gabona helye.
Köblös úr időközben igyekezett minél többet megtudni az esemény hivatalos részéről. Mindannyian arra gondoltunk, hogy egy ekkora katasztrófa nem maradhatott nyomtalanul, hiszen féltucatnyi hivatalnak kellett foglalkoznia vele.
A levéltárak sorra nemleges válasz adtak érdeklődésére. Ma már nyugdíjas repülők emlékeztek még arra, hogy a gép darabjai, motorja egy teherautó platóján sokáig a ferihegyi nagy hangár mellett állt. azután mindnek nyoma veszett. Sokan tudni váltók, hogy a motor később a Kossuth Szakközépiskolába került, de mára már ez az iskola sem létezik.
Végül a Rendőrségi Történeti Múzeum anyagában bukkant fel a gép nyoma. Mintegy hetven, a helyszínen készített fényképet tekinthettek meg a kutatócsoport tagjai. Előkerült az esemény helyszíni jegyzőkönyve is. amely választ ugyan nem adott a balesettel kapcsolatos főbb kérdésekre, mégis nagyban hozzájárult a történtek megértéséhez.
Az MH 86. Szolnok Helikopterbázis ugyancsak az ügy mellé állt. Három hivatásos és egy polgári alkalmazottját bízta meg a feladattal, hogy nézzék meg, mi található a lezuhanás helyén, legyenek a helyi önkormányzat segítségére. Békés- sámson önkormányzata Barna Jánosné vezetésével ugyanis testületi ülésén az emlékműállítás mellett határozott. Vállalta, hogy markológéppel segíti a munkát, és állja a felmerülő költségeket. A Szolnoki Repüléstörténeti Múzeum szinte kötelességének tekintette a támogatást, jóllehet hivatalból csak a katonai repülés emlékeinek kutatása tartozik a feladatai közé.
A Magyar Roncskutatók Egyesületének kutatócsapata néhány napot kapott a munkára. Szeptember 23-án érkeztek a helyszínre, és felállították a szokásos harcálláspontot. Mindannyian úgy gondolták, a felületen talátoató maradványok összegyűjtése és rendszerezése jelenti majd a munka nagy részét. Nem így lett.
A markoló egyre mélyebbre hatolt a földbe a kijelölt. mintegy 19 x 4 méteres területen. Sorra bukkantak elő a kisebb-nagyobb repülőgép-maradványok. és egyre erősödött valami, a kutatók által eddig soha nem érzett, édeskés, nehéz szag. Azután a nehéz gép már nem dolgozhatott tovább. Kézzel, kis lapáttal kellett mélyebbre ásni. Egy nagy lemezdarabon előbukkant a gép lajst- romjeie. azután alatta szinte a csomagtér teljes tartalma. Bőröndök, táskák ruhákkal és személyes tárgyakkal. Előkerült egy. a hatvanas évekből származó Braun villanyborotva és egy Nivea naptej is. A roncsok alatt az összezúzódott, préselő- dőlt ülések és… csontok, csontok, csontok. Görbült és törött gerincoszlopok, bordák, váll- és medencecsontok. egy kék egyenruha maradványai, összezúzódott koponyadarabok. Ékszerek is előkerültek, összetörve, szétszakadva. Hatalmas erők működhettek ott.
Megrendítő volt, amikor megtaláltuk Elsa Müller jegygyűrűjét férjének, Helmutnak belevésett nevével, vagy az egyetlen kiskorú, a hároméves Angelika Cierlitza úszógumiját és homokozójáté- kait. Éjszakába nyúló és szívbe markoló feladat volt az emberi maradványok csomagolása.
„Gyuri Bácsi, ón még életemben nem láttam ilyet. Az utasok ott voltak egymásra préselödve, a székek között. Éjjel kettőig válogattuk a maradványokat. és tettük – amennyire lehetett – külön dobozokba. hogy vizsgálatra küldhessűk őket. Nem tudom kimosni az orromból azt a szagot… Nem tudom elfelejteni. Rettenetes volt.”
(Magó Károly főtörzsőrmester telefonja 2008. szeptember 25-én este)
A roncsokat összegyűjtötték, a csontokat Budapestre szállították további vizsgálatokra.
Tisztelt Punka György !
Nemrég levelet kaptam dr. Moys Pétertől, aki említette, hogy érdeklődik egy román 11-14-es 1963- ban bekövetkezett katasztrófája után. Én már több éve végzek kutatásokat a Magyar Országos Levéltárban a magyar polgári repülés 1945 és 1990 közötti történetével kapcsolatban. Sajnos azonban a fent említett esetre vonatkozó dokumentumokat még nem találtam. Mivel eddig csak a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium iratanyagát sikerült többé-kevésbé feldolgoznom, így nem tartom kizártnak, hogy a Belügyminisztérium vagy a Külügyminisztérium anyagában vannak az esetre vonatkozó dokumentumok. Amint újra lehetőségem lesz a levéltári kutatásra, utánanézek. Addig is mellékelten átküldőm Önnek a magyar polgári repülés 1945 és 1990 közötti történetére vonatkozó levéltári anyagok jegyzékét, amelyet ón állítottam össze. Talán talál benne az Ön számára is érdekeset.
Üdvözlettel: Pásztóy András
(2008.10. 01., 18 óra 55 perc)
Tisztelt Pásztóy úr !
Hálásan köszönöm a küldött anyagot, számos érdekességet láttam benne. Miután 1973-tól 2007januárjáig a Polgári Légügyi Hatóságnál (a megnevezés harminc év alatt többször változott) dolgoztam, a nálunk lévő eseményanyagokat nagyrészt feldolgoztam. A korábbi esztendők jegyzőkönyvei azonban nálunk nem találhatók. Mindenesetre az eset furcsaságai közé tartozik, hogy a szakhatósági iratok nem kerültek elő, hiszen a BM csak párhuzamosan dolgozhatott, a külügy pedig csak tájékoztatást kaphatott. Remélem, valaminek csak a nyomára bukkanhatunk, elvégre harmincöt (?) halottal ez az esemény a háború utáni esztendők egyik legnagyobb katasztrófája, még ha nem is magyar géppel törtónt. de a magyar légtérben. Az akkori újságok is ügyesen hallgattak a dologról. Isten tudja, miért.
Köszönöm, ha keres és talál valamit.
Punka György
(2008.10.01.. 19 óra 19 perc)
Az áldozatok emléktáblája
Forrás:2008.december-2009. január Aeromagazin